Ország: Amerikai Egyesült Államok

Szalagkábelek és alkalmazási területeik

Az egyszínű és sokszínű szalagkábeleket számos helyen alkalmazzák, pl. telekommunikációs berendezések fix csatlakozásainál vagy gépvezérlő áramkörök elektronikus rendszereiben.

Telefonkábelek a gyakorlatban

Ezeket a vezetékeket nem csak a telekommunikációban alkalmazzák, hanem a legtipikusabb érszámú kábeleket igénylő, standard telefonkapcsolatokhoz is.

Forrasztott kapcsolatok

A forrasztás a fém alkatrészek összekötésének egyik leggyakoribb módszere, amit alacsony olvadáspontú fémötvözetek segítségével készítenek el.

Ezt a kötési módot használják a nem mozgó – vagyis a készülékházon belüli – alkatrészek, vagy a nyomatott áramköri lemezen lévő elemek összekötésére.

Forrasztás használnak az alábbi szereléseknél:

  • kontakt kábelek,
  • képernyők,
  • hűtőborda lemezek,
  • tartók, rögzítő szemek,
  • és egyéb nagy mechanikai elemek.

Megfelelő teljesítményű forrasztópáka

A forrasztott kapcsolatok kivitelezéséhez természetesen forrasztópákára van szükség. Apró elektronikus elemek esetében elegendőek a legkisebb, 10-20 W teljesítményű pákák. Szerkezeti elemekkel végzett munkákhoz már szükség van 40-60 W teljesítményű fűtőbetéttel szerelt forrasztópákákra, de a legnagyobb alkatrészek esetében a pákateljesítmény el kell, hogy érje a 100 W-ot.

HA a forrasztópáka teljesítménye kicsi, akkor ún. hideg forrasztási pontok pontok keletkeznek, melyek nincsenek kötésben az alapfelülettel. Ez azért történhet meg, mert a pákahegy túl gyorsan lehűl és a megolvasztott fém nem tudja jól nedvesíteni a felületet. Az így létrejövő forrasztás érzékeny lesz a mechanikai hatásokra és bizonyos idő után nem fog tartani, és elválik.

Forrasztott kapcsolatok
1. fénykép: A forrasztáshoz szükséges folyasztószerek kaphatóak folyadék, gél, paszta, de akár aerosol formában is.

Megfelelő forraszanyag és folyasztószer

A forrasztáshoz forraszanyagra és folyasztószerre is szükség van. Kisméretű elemek esetében a forrasz-ötvözet rendszerint forrasztódrót formában áll rendelkezésre, melynek átmérője 0,5-1 mm és a belsejében van a folyasztószer. Nagyobb alkatrészeket viszont forrasztó rúddal vagy pálcával forrasztanak, a folyasztószert pedig különhordják fel mártással vagy ecseteléssel.

A forraszanyagok lehetnek ólomtartalmúak (Sn 60% és Pb 40%), kb. 200°C olvadási hőmérséklettel, vagy – szintén ón bázissal, de réz és ezüst adalékokkal – ólommentesek, némileg magasabb, kb. 225°C olvadási hőmérséklettel.

Forrasztott kapcsolatok
2. fénykép: Ólomtartalmú (balról) és ólommentes (jobbról) forraszanyaggal kivitelezett forrasztott kapcsolat. Az ólommentes kötés felületet jellegzetesen matt.

Az ólomtartalmú forraszanyagok csillogó felületűek, az ólommenetesek pedig felismerhetőek a matt és érdesebb felületükről.

Összekötés forrasztással

Javítási tevékenységek során ugyan olyan típusú forraszanyagokat kell használni, mint amilyeneket eredetileg alkalmaztak. Új berendezések sorozatgyártásakor kötelező az ólommentes forraszanyagok használata. Egyedi vagy nem tipikus esetekben lehet (még) ólomtartalmú forraszanyagokkal is dolgozni, akkor, ha kézi forrasztással érhető el a legjobb kötést eredményező minőség.

 


Nézd meg ezt is:


Összegzés

A forrasztásnak köszönhetően könnyen összeköthetők egymással a réz, bronz vagy akár vörösréz anyagú tetszőleges fém alkatrészek – amihez elegendő gyantát vagy gyantára épülő vegyületeket használni, amiket – és ez fontos – nem kell lemosni. Cink, alumínium és acélötvözetek forrasztásához viszont már szerves savakon alapuló, paszta vagy folyadék formában kapható agresszív folyasztószerek szükségesek. Ezeket a folyasztószereket viszont el kell távolítani (le kell mosni) az érintkezési felületekről, mert a kötési pont elkorrodálódik.